Eljött a Sorompók Nélkül Fesztivál negyedik napja, amelyet a Macondo Egyesület előadásával kezdtek. A Visszatértem a szupermarketből és istenesen elvertem a fiamat című produkció Rodrigo Garcia műve alapján készült, és egyetlen személy, Adina Lazăr, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem 2010-ben végzett diákja előadásában tekinthették meg a jelenlévők.
Az egyszemélyes produkció egy igen bonyolult kérdést boncolgat: hogyan tudsz megélni, ha egész életedben semmit nem csináltál, és a körülötted lévők robotolnak helyetted?
Az előadás díszlete egyszerű, a sötét, fekete falakkal körbevett színpad közepén két szék található, amelyen két zsák helyezkedik el. Ezek a zsákok imitálják egy anya két gyermekét. Az anya hazamegy a szupermarketből és elveri gyermekeit, mert rájön, hogy semmit nem csinált az életében, és nem szeretné, hogy a gyermekei is oda jussanak ahova ő.
A művésznő jelmeze egy fekete ruha, és egy ballonkabát, amelyen piros pecsétek vannak, így imitálva azt, hogy az anya annyira megverte a két gyermekét, hogy azoknak már a vére is elkezdett folyni.
Az előadásnak nem volt felirata, így azoknak, akik nem beszélik jól a román nyelvet, kissé érthetetlen volt az előadás.
*
A következő előadásnak már nagyobb sikere volt. A bukaresti Odeon Színház Ion Sapdaru egyik darabját, a Csendélet hájas unokaöccsel című színművét adták elő Eugen Făt rendezésében.
Pompiliu (Pavel Bartoş), a kövér srác három nagynénjével él, akik nagyon szeretik őt. Mivel félénknek tartják a fiút, felbérelnek egy prostituáltat, Lilit (Nicoleta Lefter), hogy segítsen a fiún. Mielőtt az aktus megtörténne Mirela néni (Oana Stefănescu), aki a szekrénybe bújva hallgatózik, meghal. A temetés után (a második felvonás) a másik két nagynéni, Cesonia (Rodica Mandache) és Vanda (Dorina Lazăr) újra találkoznak Lilivel, hogy megkérjék, szeressen bele Pompiliuba. Hazaérkezik a fiú, és egy adott pillanatban Lili elmondja neki az igazat, hogy ő nem bejárónő, hanem prostituált. Pompiliu nagyon dühös lesz, elszalad, és balesetet szenved. Cesonia néni pedig, ájultan esik össze. A harmadik felvonás egy vetítéssel kezdődik, amely Pompiliu búcsúlevele lenne. A baleset után beutalták egy elmegyógyintézetbe és Lili is Olaszországba ment. Az őt ért sokkok hatására a fiú hallucinálni kezd. Eleinte csak két, majd mind a három nénikéjének a szellemét látja. Megjelenik Lili, hogy meglátogassa, de hiába kérleli Pompiliu, a lány nem hajlandó vele maradni. Végső elkeseredésében egy tucat gyógyszert vesz be és a mozi előtti lócára fekszik. Álmában megjelenik Lili, piros ruhában, és cigarettával a kezében. Egy szót sem szól, csak elmegy, mint ahogy a valóságban is elment.
A rendező nyitva hagyja az előadás végét. A nézőre bízza, hogyan fejeződik be a darab.
Az előadás díszlete, amelyet Constantin Ciubotariu készített, változó. Az első és második felvonásban az otthon melegét, a nyugalmat érezteti, míg az utolsó felvonás díszlete rideg, a nyugtalanságot, boldogtalanságot tükrözi. Az itt megjelenő jelmezek - a Liliét kivéve - fehér színűek, amely a halálon túli világ illúzióját kelti a nézőben.
A színészi játék hiteles, nincs ripacskodás, túljátszás. A leghitelesebb a Pompiliut alakító Pavel Bartoş játéka: teljes mértékben jelen volt a színpadon és azonosult a szereplővel.
Az előadás elnyerte a közönség tetszését, felállva, vastapssal díjazták a produkciót.
*
A fesztivál negyedik napját az UniForm együttes koncertje zárta. Egy olyan alternatív rock banda, amely nem csak ismert és híres dalokkal, de saját szerzeményekkel is szórakoztatta a közönséget.
A koncerten inkább a fiatalok jelentek meg, az idősebb réteg úgy érezte, ő már kinőtte azt a korszakot, amikor sörrel és cigivel a kezében rázza a fejét a jobbnál-jobb rock dalokra.
A nézőtéren nem voltak sokan, de ez nem zavarta az együttest, és mindent megtett azért, hogy azt a néhány embert elvarázsolja a zenéjével. A banda elérte, amit akart, a közönség láthatóan jól szórakozott.
Egy újabb sikerekben gazdag napon van túl a fesztivál.